Actions
(233.45 KB, 1920x1080)
>>/6978/ Ennél a mesénél a második epizódig azt hittem valami fura pornót nézek, csak rossz bélyeget nyaltam fel a borítékra délután. Az időrendnél csak a főhős pszichiáter személyisége volt jobban szétdarabolódva. Elég nyugis sztori, nem mart nagyon belém, kellemes és kicsit zavaros volt, plusz kínai mesénél először láttam olyat, hogy az animációt mixelik igazi fényképpel, videóval, lehet ezért volt olyan szürreális hatása. Ezt a rajzstílust '70-es mesékben vélem még felfedezni, ami nálam adott neki egy kis nosztalgikus löketet is. Gondolkodtam, hogy vajon miért nem gyógyult ki mindenki, arra gondoltam hogy valószinű hogy csak azokat gyógyította akiknek önmagára vagy másra veszélyes az állapota. Pl a mosolygó nárcisztikus, ex-tehetséges gyerekszínész egy baszást se adott hogy mindenki kiröhögi, és hogy senkit se érdekel az image-e, feldobta a szereplés akkor is, ha kínos volt neki, a közönség röhög, a páciens mosolyog és élvezi a figyelmet, minek megjavítani valamit, ami működik? Vagy az OCD-s riporter, akit az tett kiemelkedővé hogy mániákusan figyelt a részletekre. Nem gyógyította ki, csak segített neki változtatni az életkörülményein annyira, hogy ne okozzon szorongást az állapota. Nem vártam nagy meglepetéseket ettől a mesétől, de volt benne, pl mikor Mayumi-val úgy voltam hogy csak valami ecchi trope a poén kedvéért, aztán egy ponton 4 mondattal a kedvenc szereplőmmé vált.