Mugen no Ryvius
Senki sem ismeri-látta, pedig egyike a kevés érdekes történetvezetésű sunrise animéknek.
Néha előkerül egy jó író, karakter dizájner, meg a hang is összejön, és a kitanult sablonosított 50+ részes gundam és egyéb sorozatokhoz használt, és közben kicsiszolt alapmozgatások, nézőpontváltások, és effektek egyszerre nem lesznek olyan szembetűnően zavarók, mert viszi a hátán a megteremtett atmoszféra. Ahogy a zenében a klasszikus, jazz fusion, és a hip hop keveredik, a szereplők különböző és mégis fusion szerűen összehangolt frizuráik, szettjeik, és a hasonlóan y2k retrofuturisztikus belső terek és mech dizájnok sorra jelennek meg, az első epizód után tudod hogy ez vagy neked van kitalálva, vagy hiányzik róla a szlájsz of life tag és a cuki iskolás kislányok (pedig egyébként nem) és továbbálsz
A fókusz végig a szereplők egymás közti konfliktusain van, ez mindinkább dráma, nem a military/mecha kategória.
Sunrise, 1999, 26 epizód
Goro Taniguchi rendezte
nem rossz, sőt, eléggé kibaszott jó