>>/1022/
Oké, ez kezd veszélyesen valami összeesküvés elmélethez hasonlítani. Heh.
Egyetértek, valószínűleg többen mondanák a fejük tetejéről Petőfit, mint az összes többit együttvéve. Abban viszont nem, mert őt kezelnék úgy, mint "A Költőt". Egyszerűen Petőfinek van az irodalmon kívül is jelentősége, méghozzá olyan, amely minden évben előjön, és ő minden évben megemlítődik. Oké, ott van Radnóti, de amihez a neve kötődik az a Holokauszt, így nem fog népszerűségi versenyt nyerni. Oké, a Himnusz minden más költeménynél gyakrabban kerül előadásra ilyen, vagy olyan formában, de Kölcsey neve ritkán említődik meg (hasonlóan a Szózathoz Vörösmartyval).
Meg, ha már említetted Segesvárt, halála is előkerül néhány évente, Barguzin, meg a csontok és déenes vizsgálat hercehurca, ezek is rátesznek, hogy a köztudatban maradjon.
A személyiségét ne vegyük elő, nem hiszem, hogy tiszta képet tudnánk róla alkotni, de ha Anon nagyon akarja, kortársak véleményeit ideidézheti.
Ja, ráadásul a Magyar Költészet Napja nem Petőfi, hanem József Attila születésnapja. Ha fordítva lenne, akkor hajlamosabb lennék úgy gondolni, hogy valóban "A Költő" alakját akarják ráhúzni.
Értem, hogy van egy benyomásod, és frusztrál, én nem látom hasonlóan.
Azzal is egyetértek viszont, hogy az irodalom tanítás, nem jó. Ahogy csinálják, nem alkalmas arra, hogy megszerettesse a diákokat bármivel is. Bár úgy gondolom, nekem jó magyar tanárom volt, ha nem lenne olyan a családi hátterem, meg nem lenne belső indíttatásom, önmagában elégtelen lett volna, hogy bármilyen olvasásba (legyen az prózai vagy lírai) belekezdjek.
Azt viszont megint nem tudom megítélni, hogy hány helyen darálják Petőfit 24/7. Kétlem, hogy ez lenne az általános, mégha relatíve sok tanár gyakorlatában úgy van (ha úgy van).